Sziasztok! Íme a legújabb törtènetem Prológusa, s egyben ez az első bejegyzésem is. Remélem tetszeni fog nektek és remélem lesz néhány olvasom. A lényeg az hogy ha tetszik akkor jelezd nekem hogy tudjam, ha meg nem akkor is jelezd hogy tudjam mit kellene javítanom. Szerintem hétvégén felteszem az elso fejit, addig is jó olvasást! ;)
![]()
Prológus
Amikor reggel felkelek, Bella Swan arca jelenik meg előttem és amikor este lehunyom a szemem, őt làtom. Ilyenkor olyan fájdalmat érzek, mint mèg soha, mintha kiszívnak belőlem az életemet.
Sokan mondjàk hogy felejtsem el, de szerintem senki sem lenne képes elfeledni azt a személyt aki az életben tartàsàt jelenti. Erős vagyok, kívülről talán, de a lelkem legmélyén pont olyan gyenge vagyok, mint egy csecsemő.
Még csak fél nap telt el azóta hogy Bella hozzà ment Edward Cullenhez, de számomra olyan mintha évek teltek volna el azóta hogy utoljára láttam. A fájdalmamat csak az képes topitani, hogy tudom, szeret engem, legalább egy kicsit szerelmes belém. Mivel én mindent megprobàltam a megszerzése érdekében, szerelmet vallottam neki, mèg meghalni is kész lettem volna. Bárcsak elég lett volna, az hogy szeret engem.
- Jake, màr mindenhol kerestelek! - Embry Call hangja volt az ami felébresztett szenvedő gondolataimból. Fárad arccal néztem fel rá, mert eggyàltalàn nem voltam kivàncsi most senkire. Azért jöttem a partra hogy a hullámok erős áramlata megnyugtasson. - Hogy vagy?
- Ez a kèrdès elég hülyén hangzik. Nem gondolod? - mormogtam az orom alatt.
- Ne haragudj. - mondta ès nagyot nyelt, majd leült mellèm a hideg földre. - Nem tudom milyen èrzèsek vannak most benned, de ha van valami amiben segíthetnek, akkor nyugodtan fordulj hozzàm. Mint legjobb barátod, úgy érzem most van ràm, vagy bárki másra van a legnagyobb szükséged.
- Nekem ő rá van szükségem. De szerintem mindketten tudjuk hogy Bella nem jön vissza, legalábbis nem emberként. Minden esetre, kösz. - suttogtam most màr sokkalta kedvesebben, màr amennyire ment.
Probàltam majdnem mindent kizárni a fejemből, csak Bellàra akartam gondolni, az én Bellàmra. A szívem olyan hevesen kezdett verni, mint akkor amikor elcsattant az első igazi csókunk, arra a csókra gondolok amit mindketten akartunk. Bàrcsak itt lenne velem, bàr tudnà mennyire vàgyom rà, hogy mennyire kivànom.Mindenem oda adnàm csakhogy magam mellet tudhassam.
Naplemente volt, hamarosan végleg eltűnik a nap, hogy felváltsa a holdat, ami a legutàltabb nap szakomban jelenik meg. Ha este van, egy újabb nap végét jelenti, ami nekem egyàltalàn nem jó. Sosem lesz az, fölleg most hogy végleg kilèpett az életemből a nö akit szeretek.
- Sam hív minket. - mondta Embry, miután meghallottuk egy farkas vonyitàsàt.
- Igen, tudom. - a munkámat mégsem hanyagolhatom el, bármennyire is szeretem Bellàt, most első a falka.
Talpra ugrottam, majd futni kezdtem a hang irànyàba, az erdő felè. Mielőtt belèptem volna a zöld fàkkal benèpesitett csodába, elrugaszkodtam a földtlő ès àtalakultam. Amikor földet értem màr nem fiú voltam, hanem egy farkas.
Sokan mondjàk hogy felejtsem el, de szerintem senki sem lenne képes elfeledni azt a személyt aki az életben tartàsàt jelenti. Erős vagyok, kívülről talán, de a lelkem legmélyén pont olyan gyenge vagyok, mint egy csecsemő.
Még csak fél nap telt el azóta hogy Bella hozzà ment Edward Cullenhez, de számomra olyan mintha évek teltek volna el azóta hogy utoljára láttam. A fájdalmamat csak az képes topitani, hogy tudom, szeret engem, legalább egy kicsit szerelmes belém. Mivel én mindent megprobàltam a megszerzése érdekében, szerelmet vallottam neki, mèg meghalni is kész lettem volna. Bárcsak elég lett volna, az hogy szeret engem.
- Jake, màr mindenhol kerestelek! - Embry Call hangja volt az ami felébresztett szenvedő gondolataimból. Fárad arccal néztem fel rá, mert eggyàltalàn nem voltam kivàncsi most senkire. Azért jöttem a partra hogy a hullámok erős áramlata megnyugtasson. - Hogy vagy?
- Ez a kèrdès elég hülyén hangzik. Nem gondolod? - mormogtam az orom alatt.
- Ne haragudj. - mondta ès nagyot nyelt, majd leült mellèm a hideg földre. - Nem tudom milyen èrzèsek vannak most benned, de ha van valami amiben segíthetnek, akkor nyugodtan fordulj hozzàm. Mint legjobb barátod, úgy érzem most van ràm, vagy bárki másra van a legnagyobb szükséged.
- Nekem ő rá van szükségem. De szerintem mindketten tudjuk hogy Bella nem jön vissza, legalábbis nem emberként. Minden esetre, kösz. - suttogtam most màr sokkalta kedvesebben, màr amennyire ment.
Probàltam majdnem mindent kizárni a fejemből, csak Bellàra akartam gondolni, az én Bellàmra. A szívem olyan hevesen kezdett verni, mint akkor amikor elcsattant az első igazi csókunk, arra a csókra gondolok amit mindketten akartunk. Bàrcsak itt lenne velem, bàr tudnà mennyire vàgyom rà, hogy mennyire kivànom.Mindenem oda adnàm csakhogy magam mellet tudhassam.
Naplemente volt, hamarosan végleg eltűnik a nap, hogy felváltsa a holdat, ami a legutàltabb nap szakomban jelenik meg. Ha este van, egy újabb nap végét jelenti, ami nekem egyàltalàn nem jó. Sosem lesz az, fölleg most hogy végleg kilèpett az életemből a nö akit szeretek.
- Sam hív minket. - mondta Embry, miután meghallottuk egy farkas vonyitàsàt.
- Igen, tudom. - a munkámat mégsem hanyagolhatom el, bármennyire is szeretem Bellàt, most első a falka.
Talpra ugrottam, majd futni kezdtem a hang irànyàba, az erdő felè. Mielőtt belèptem volna a zöld fàkkal benèpesitett csodába, elrugaszkodtam a földtlő ès àtalakultam. Amikor földet értem màr nem fiú voltam, hanem egy farkas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése